Annyi mindent tudnék, és szeretnék rólad írni. De még mindig félve merem kimondani a neved. olyan könnyen elröppenhet még ez az egész. Kinyitod a markod, nekem pedig majd muszáj visszalépni a földre. Önző dolog, hogy ez ellen foggal-körömmel ragaszkodnék. Jó veled.
Azt mondod, miközben csóválod a fejed, hogy alig ismerjük egymást. De mindketten tudjuk, hogy többet tudunk a másikról, mint aminek egy átlagos helyzetben lennie kellene.
Megint a Do I Wanna Know megy. Azt hiszem ismétlésre kellene állítanom, mert már mindig te jutsz róla az eszembe.
Vannak helyzetek, történések az életünk során, amire mindig emlékezni akarunk. Legszívesebben átlátszó üveg mögé tennénk, hogy minden alkalommal megnézhessük magunknak, mikor boldogok akarunk lenni. Mióta téged ismerlek, ezt érzem folyamatosan. Mintha valami irreálisan szép álomban lennék. Nem akarok változtatni rajta.
Pici mosoly lapul a szám szegletében. Valahogy odakerült időközben. Nem tudom, és nem is akarom levakarni.
Furcsa érzés, hogy azt akarom: megismerj, és az is, hogy szívesen mesélek neked magamról. Máskor inkább vagyok jó hallgatóság, mint jó mesélő. Írásban könnyen megy persze, de attól még a szavakkal gyakran hadilábon állok. Te jó mesélő, és jó hallgatóság vagy, akár tudod, akár nem.
Nem vetted észre, hogy írtam rólad, mert jól elrejtettelek a soraim között. Minden szó mögött tudom, hogy ki és miért van ott. Gyakran szándékosan vagyok nyilvánvaló, máskor ha szeretném, egyszerre elrejtem, amit akarok.
Azt kívánom, hogy ezt most elolvasd. Direkt nem mutatnám meg, de a sors hátha megint idezavar.
.
.
.
.
Pici mosoly lapul a szám szegletében. Valahogy odakerült időközben. Nem tudom, és nem is akarom levakarni.
Furcsa érzés, hogy azt akarom: megismerj, és az is, hogy szívesen mesélek neked magamról. Máskor inkább vagyok jó hallgatóság, mint jó mesélő. Írásban könnyen megy persze, de attól még a szavakkal gyakran hadilábon állok. Te jó mesélő, és jó hallgatóság vagy, akár tudod, akár nem.
Nem vetted észre, hogy írtam rólad, mert jól elrejtettelek a soraim között. Minden szó mögött tudom, hogy ki és miért van ott. Gyakran szándékosan vagyok nyilvánvaló, máskor ha szeretném, egyszerre elrejtem, amit akarok.
Azt kívánom, hogy ezt most elolvasd. Direkt nem mutatnám meg, de a sors hátha megint idezavar.
.
.
.
.
